Miért ne küldj ismeretlen vállalkozásnak, vagy embernek pénzt?

 


Banki átutalásnál még az emberke, vállalkozás neve, címe is meg van? (Jó, leellenőrizni még nem tudtad)

Mi bajod lehetne - gondolod....

Hát jó sok... Főleg, hogy megrövidülsz a pénzedtől.

Ha bárki pénzügyi tranzakcióra kér, akivel eddig nem volt üzleti kapcsolatod -  akkor először ellenőrizz. 

Hiteles banknál, közismert cégnél ebből nem igazán lehet baj.

Ellenben akikről eddig még nem hallottál, netes szerelmedről, aki épp pénzügyi segítséget kér, vagy valaki mondjuk a világ másik tájáról jó kis befektetést ajánl, esetleg egy webáruház kihagyhatatlan ajánlattal bombáz - akkor először szimatolj. Ebben a helyzetben ez íratlan szabály. 

Minden cégre ha hiteles - a neten rá lehet találni. Csak beírod a keresőbe a nevét, és máris százasával dobálja ki a különféle infókat. 

Ha céges nevük is meg van, ott a Cégkereső. 

Ugyanez a helyzet a webáruházaknál. Ha valamiről szinte semmi infó nincs a neten, akkor legyél nagyon-nagyon óvatos. Keresgélj, kutakodj - egyáltalán élő cég-e. És keress rá a vállalkozás neve, plusz csalás szóösszetétellel, külön még az információkkal. Ha valami gubanc van - kezedbe kerül.

Befektetésnél ugyanez a helyzet - megtoldva azzal az alapszabállyal, hogy látatlanba nem fektetünk be. Nem vásárlunk látatlanban nagy értékű ingatlanokat, tárgyakat - mint pld. hajó, motorkerékpár, gépkocsi... Ha nem mehetsz te átvenni, akkor legyen storno az üzlet.

És bizony ugyanez a helyzet a "szerelemmel". Ha újdonsült lelki társad arra kér, hogy küldjél neki Kamcsatkába, az űrállomásra, vagy netán a Fehérházba, de akár a szomáliai sarki boltba pár ezer dollárt, vagy Eurót, vagy bármit - essél legelőször is gondolkodóba. 

Milyen ember az, aki friss szerelmét ostorozza - noszogtatja, hogy pénzelje? 

Tényleg előfordulhat-e az a helyzet amit felfestett? Mondjuk kutatómunkát végezve a sivatagban elásott kincseket talált, és azt most végre biztonságba helyezné. Na kinél? Neten talált, tőle akárhányezer kilométerre élő, sosem látott, pár hete ismert, csak levélben, esetleg telefonon kapcsolatot tartó szerelménél. Nem tudsz róla semmit, csak amit elmondott. Orvos, színész, sportoló, gyermekét egyedül nevelő szülő, katona, vagy valami hasonló. A trendek gyakran változnak, legyen a fantáziád gyorsan alkalmazkodó. 

Olyan nincs, hogy majd ezt küld Neked, vagy azt, értéket, kincset, pénzt - teszem fel csomagban - csak hát fel is kéne adni. Hidd el, ha tényleg az aminek mondja magát akkor van rá fedezet. Már ha amúgy értelem gyenge, hisz nincs olyan a valóságban  - pénzügyekhez csak mákszemnyit is értő ember - aki a vagyonát csomagban küldené haza (akarom mondani ismeretlen szerelméhez) futárszolgálattal, postán, hajóval,  akárhogy. Mert hogy a határon lekapcsolnák. Nem addig, míg kifizetsz ezt-azt, hanem véglegesen. Ugyanis mesebeli kincset, pénzt tilos csomagban küldeni. 

Szóval ilyen helyzetben ne küldj egy vasat sem, gondold át a helyzetet ismét, szerelmedet töröld a listáról, tiltsd le, formattáld az agyad, hogy eszedbe se jusson még egy hasonló kapcsolat - mert abból csak lelkileg, és pénzügyileg romokban juthatsz ki. 

És most pár szó arról, hogy utalnál szerelmed barátjának, ismerősének, hogy az majd átadja a kellő összeget - mert sajnos neki nincs számlája, nem fér hozzá, nem engedik.... De nincs vész, mert megadta az illető  nevét, címét.... ---- Na, mibe hogy hamis a név is, meg a cím is. Tuti, hogy azon a címen ilyen nevű illető nem lakik...

 Gondolkozz! Egy folyószámlát hányan használhatnak? Ahányan csak akarnak. Rámehet arra a világ minden pontjáról akár pénz. Utalhat rá anya, apa, nagybácsi, bank, egy könyv vásárlója a világ túlsó végéről, meg akár egy kutya is, ha van pénze és ki tudja tölteni a szükségeseket. Ez eddig rendben is van. De ha nálad így van, akkor másnál is.  Így  hogy milyen nevet adsz meg, netán címet írsz rá címzettként  - lényegtelen. Sőt - címre normálisan nincs is szükség. Jelen esetben  a név, a cím  is csak beetetés. Ezzel érik el, hogy ne félj, biztonságosnak érezd a tranzakciót.  A bank ugyan  nyilvántartja  milyen kedvezményezettet jelöltek meg, de attól még a számlatulajdonos, vagy a kód ismerője akkor jut a folyószámlán lévő pénzhez, amikor épp ihlete készteti. És lényegtelen, hogy amit felvesz összeget papíron kinek küldték. 

Tehát ne essél abba a csapdába, hogy legalábbb a haver, ismerős, futár, vagy kolléga neve, címe megvan - mert csak palira vesznek. Ezt nem kell latolgatni - más lehetőség nem lehet. 

Ezért a legjobb megoldás: Ismeretlenekkel, rákereshetetlenekkel üzlet nincs, csak írásbeliségre, netán telefonálgatásra alapozott kapcsolatba nem megyünk bele, nem küldünk semmilyen módon egy vasat sem, ajándékaikat elutasítjuk, és ezeknek az illetőknek semmilyen adatunkat nem adjuk meg. Se bankit, se személyit, se emailt, se lakcímet, se semmit.

Csak olyannal üzletelünk, és olyan embernek hiszünk aki, ami felvállalja teljes önmagát. 

Ha ezeket betartjuk - kevesebb és kisebb lesz a csalódás. És a jelszó - ellenőrzés! Hisz azért innentől nem tehetünk lakatot a "pénztárcánkra", de nyitni szemet, fület hegyezni, és használni a Google-keresőt - ez a lényeg. 

Magánember esetében is. Olyan nincs, hogy az adatlapján menő vezetőnek, zenésznek, színésznek, vagy régebbi sportolónak vallja magát - és nem lehet róla találni semmit, csak mondjuk Facebook-, LinkedIn profilt...

Mert aki fenn van a neten, írogat, nyilván olvasgat, néhol kommentel, elvileg menő vállalkozása, menő foglalkozása van - olyan nincs, hogy nem hagyott semmi nyomot. 

Fotó


Megjegyzések

loading...