Emlékszel még a régi karácsonyfadíszekre?

 

Régen a legtöbb karácsonyfadíszt házilag készítették

A régi időkben, jó pár évtizeddel ezelőtt csak a jómódú családok tehették meg, hogy készen vásárolt karácsonyfadíszben gondolkozzanak. 
A legtöbb családnak persze volt pár darab - főleg a városiaknak - maradt még a századelőről. 
Ezek szép, színes, még kézzel készített üveggömbök és csúcsok voltak, de az idő múlása nem tett jót nekik, lassan fogyatkozni kezdtek, pótolni kellett valamivel.
Ekkor jöttek az olcsó megoldások, amik már a háborúk idején is ismertek voltak.
Elképzelhető hogy te is készítettél még gyermekkorodban hasonlót, vagy láttál nagy díszei között elrakva belőle - hisz sokan eltették ezeket emlékbe.
Ugyanis a karácsonyfadíszeket a család együtt készítette. Az idős nagyszülő az unokával, gyermekeivel együtt leült a konyhai nagyasztalhoz - valamikor december elején - elővették a színes papírt, az ollót, a madzagot, ragasztót, esetleg csirízt készítettek..... és elkezdték gyártani a karácsonyfadíszeket. 
Közben beszélgetve a régmúltról, vagy meséket mondva felváltva a gyereknek, gyerekkel. 
A két legismertebb dísz a két kerek színespapír közé ragasztott madzag. Annyira sűrűn ragasztották fel a színes korongokat, hogy nem is látszott valójában mit fűztek középre.


A másik dísz néhány centi hosszú, nagyjából egy centi széles színes papír csíkokból készült. Karikát ragasztottak belőle, majd a következőt ebbe fűzve készítették. 
Irdatlan hosszú díszt lehetett így készíteni.
De karácsonyfadísz lett a dió is, csak arany, vagy ezüst festékkel kellett lefesteni. 
Pattogatott kukoricából is gyönyörű sordíszt tudtak összehozni, és sok család aggatott almát is a fára. 
Sőt - olyan is volt a háború utáni időkben, amikor szaloncukrot nem lehetett kapni.
Ekkor házilag gyártottak valamennyit, ha cukorhoz hozzá tudtak jutni, s valamivel ízesítették. Kakaó, kávé, pici lekvár bele. Nem kellett hozzá más még, csak pici víz. Felfőzték, s mikor már sűrű, szálas  volt, akkor kiborították egy márványlapra, hagyták félig khűlni, majd darabolták, utána pedig selyempapírba csomagolták, s ez ment a fára.
A karácsony nem mindig a pénzről, s nem mindig az aktuálisan divatos díszek, fák vásárlásáról szólt. 
Fontosabb volt az együttlét, és a nekikészülődés. 
Fotó: Fortepan/Fortepan,  Fortepan/Lőw Miklós

loading...

Megjegyzések

loading...