Mazsola szomorú története, akit két férfi nevelt... :)

 

Meseország mindenki apropóján - Mazsola nagyon-nagyon szomorú :) története

Nagy port vert fel immár nagyjából egy éve, mikor egy politikusunk - felbuzdulván családvédő szerepében - ledarált egy meséskönyvet, amivel aztán hatalmas reklámot kerített neki. 

Igaz, hogy nem ez volt a célja - de végül is sokat köszönhetünk neki, hisz a másság elfogadása mindennapos beszédtémává vált. 

Darálása idején jutott eszembe ez a kis szösszenet: 


Nagy eséllyel mindenki ismeri Mazsola és Manócska meséjét, amit ha figyelmesen nézünk, vagy olvasunk - legalább ugyanúgy fel kéne háborodnunk, mint a politikus hölgynek - már, ha azonos a gondolatmenetünk. 

Mazsola, az árva és csellengő kismalac teljes véletlenséggel került Manófalvi Manóhoz, aki alapvetően hajléktalannak számított, hisz még egy normális háza sem volt. 

Már ez is borzasztó, hogy egy védtelen cocót olyan manó nevelhetett, akinek nemhogy bejelentett lakcíme nem volt, de  közterületen életvitelszerűen tartózkodott. Ott evett, ivott, aludt, és más - egészségügyi tevékenységeket is végzett...

 Eleinte egy kalapban húzta meg magát, de aztán egy nagy vihar ezt a fedelet is levitte a feje fölül, így kénytelen volt más hely után nézni. 

Ekkor talált rá a tökre, amit még csak nem is neki kellett átalakítania, mert a cinkék már kivájták a belét. 

 Manó mint egy ingyenélő beköltözött a készbe, és még az sem tetszett neki, mikor a szegény, kis árva kismalac, nevezetesen Mazsola - elkezdte rágcsálni háza oldalát. 

Rettenet, de el akarta kergetni először, ám Mazsola addig mondta, hogy éhes, nincs hová mennie,  hogy a végén mégiscsak megesett rajta az az utcán megkeményedett szíve és befogadta maga mellé. 

 Sajnos azzal nem foglalkozott, hogy egészséges táplálékkal lássa el neveltjét, kukoricalepénnyel tukmálta. Ez az étrend a gyermek egészségtelen alkatán mai napig nyomot hagyott, hisz elhízott mint egy .... disznó...

Mazsola a házat amúgy féltette cinkéktől, rágcsálóktól, varjaktól.....

 No igen.... - varjaktól.... De egyetlen varjútól nem, mégpedig Varjú Bácsitól.... 

Furcsa barátság lehetett Manófalvi Manó  és a szárnyas között, mert bizony sokat ült ott náluk, beleszólt Mazsola nevelésébe is. Ugyan nem hozták nyilvánosságra, de nagy eséllyel sokkal szorosabb volt ez a "barátság", mint egy felületes kapcsolattartás - de hát a hálószobába nem láthatunk.  Mit keres egy varjú nap mint nap - egy éltes varjúnál, aki minden hivatalos engedély, irat nélkül magánál tartott egy ártatlan kismalacot. 

Ez a kapcsolat már csak azért is furcsa nagyon, mert nemcsak Varjú bácsi, de bizony Manócska is férfi vagyon.... 

 Mazsola lelki fejlődésével - akárcsak az egészséges testivel - senki nem törődött, szegény kis ártatlan, árva malacnak senki sem magyarázta el, hogy nem ez ám az igazi család, az teljesen más. 

Egy egészséges, igazi családban az apa férfi, az anya meg nő, és nem úgy hívják, hogy  Manó bá'. 

 Ám a legelszomorítóbb az egészben, hogy a Futrinka utca hosszú volt ám, s bár ők a legvégén, szinte már a mezőn laktak, azért valamelyik utcalakónak eszébe juthatott volna a családsegítő, vagy a gyámhatóság értesítése. Különös tekintettel arra, hogy idővel még ez a furcsa, hol együtt, hol külön élő pár  egy tengerimalacot is befogadott, holott nyilvánvaló hogy a két gyermek sem súlyban, sem értelmi szinten, sem táplálkozási igény  terén nem férhetnek még véletlenül sem össze.

Manófalvi Manó nevelési módszere amúgy is megkérdőjelezhető. Okoskodó, oly lassú, hogy szájában megalszik a tej, és nem találja a közös hangot úgy igazán neveltjeivel. 

 Sajnos a kölykök egészséges lelki fejlődése így módon nem biztosítható,  a családnak nevezett halmazból  sürgősen kiemelendők - másképp felnőve, későbbiekben  neveltetésüknek beláthatatlan következménye lehetne....

Még a végén ők is idegen gyermekeket nevelnének - csak úgy... bárkivel.😀

loading...

Megjegyzések

loading...