Népi hiedelmek születéssel kapcsolatban - Miért adtak égett ételt az ifiaszonynak?

 

A születéssel kapcsolatos népi hiedelmek manapság már feledésbe mennek, csak a legidősebbek ismerik őket - ők is már csak hallomásból


A régi hiedelmekre manapság már csak a legidősebbek emlékeznek, pedig annak idején ezek végigkísérték az emberek életét.

Születést, és a végén - a halált is - nagy előkészületek vették körül. 

Ha csak lehetett, ezért mindkét esemény a ház  legszebb, legfontosabb része volt. itt került a germek először a bölcsőbe, s majdan - remélhetőleg sok-sok év múlva - ravatalozása is itt történt..

Érdekes, hogy bár nyilván a gyermekáldást - főleg első alkalommal - nagyon is várták, általában ha a fiatalasszony állapotos lett, jó ideig titkolta állapotát, valamiféle szégyen miatt.

Aztán, mikor végül kitudódott, onnantól megváltozott az élete.

Ha az anyós, após addig ferde szemmel is nézett rá, és addig ő volt az utolsó a családi rangsorban - innentől kezdve kivételezett lett, s a kívánságait - ételben - lehetőleg teljesíteni kellett, s figyelnie kellett minden lépésére, nehogy baj legyen a terhességgel. 

Óvták mindentől a leendő anyát, s kioktatták, hogy ne bámuljon meg semmit, főleg szörnyű, csúnya dolgokat ne, mert a gyermeke torzszülött lehet. 

Nem volt szabad kiteregetett ruha alatt átmennie, hisz akkor a gyermek nyakára tekeredhetne a köldökzsinór...

Aztán arra is voltak ám praktikák, hogy kinézetre milyen legyen a gyermek.

Ha fekete szemű gyermeket akartak, akkor sok égett, lepörkölődött dolgot kellett ennie. Ha szőke hajút, akkor sok mézet kellett nyalogatnia, vagy zsenge kukoricát kellett lopnia (neki minden ilyen megengedett volt). Tudvalevő volt, hogyha sok tejet iszik, akkor a gyermek bőre csodálatosan bársonyos lesz, ha sok savanyú uborkát eszik, akkor pedig a kicsi hosszú, barna hajjal fog születni. 

Amennyiben sok édeset eszik az állapotos aszony, akkor lánya lesz, ha inkább a savanyú, és húsos dolgokat kívánja, akkor meg fia fog sszületni. 

Amúgy is azt gondolták, hogy az asszony tehet a gyermek neméről. Együttlét alkalmával ha eltátotta a száját, akkor úgy volt, hogy lánya lesz, sőt - ha még nevetett is, akkor biztos, hogy lányt akart. 

Mikor eljött a szülés ideje, akkor jött a bába, vagy a családból olyan valaki, aki értett az efféle dolgokhoz. 

Mikor megszületett a gyermek, akkor az első fürdővízbe szenteltvizet is öntöttek, s az ágyat, amiben megszületett a gyermek lekerítették hálóval, vagy lepedővel, hogy senki szemmelverést ne követhessen el. Hisz úgy gondolták, hogy minden bajnak okozója csakis ez lehet. 

Ha gond volt mégis, akkor hívták a javasasszonyt, aki aztán ráolvasással, és mosdatással gyógyított. Ilyenkor a vízbe égő parazsat raktak, és ezzel a vízzel mosták meg a kicsi beteg szemöldökét, kezecskéjét, lábacskáját. Aztán a mosdató vizet olyan helyre öntötték, ahol mások nem járnak. 

A gyermekágyasnak természetes volt, hogy főztek, szépen sorban jöttek a rokonok, ismerősök, szomszédok. Húslevest, vagy köménymaglevest készítettek, húst, krumplit, mártást vittek, Általában a kosárba befőtt és valami tésztaféle, édesség is került. 

Fontos volt, hogy az első, de legalább valamelyik gyermek fiú legyen. Ha ez valamely oknál fogva nem sikerült, akkor sok esetben az asszonyt okolták - és jószerivel elértéktelenedett. A jó feleség az olyan utódott hozott a világra, mely továbbviszi a nevet, és idővel feleséget hozva a házba gondoskodik idős szülei ellátásáról is - a gazdálkodást pedig folytatja, a vagyont továbbviszi...

Fotó: Pixabay

loading...

Megjegyzések

loading...